Ami a sportújságból kimaradt

Ami a sportújságból kimaradt

Kosárlabda: Toni Kukoc végre bekerül a Hírességek Csarnokába

2021. május 20. - Kálovics Tibor

Minden idők egyik legjobb és legsikeresebb európai kosárlabdázóját másfél évtizeddel a visszavonulását követően beválasztották a sportág halhatatlanjai közé. 

Idén először közvetítették magyar nyelven a gálát, amely során egy adott évben beválasztják a kosárlabdasport legnagyobb alakjait a Naismith Memorial Basketball Hall of Fame-be vagyis a Hírességek Csarnokába. Idén olyan ikonok kerültek be a kiválasztottak közé mint Kevin Garnett, Tim Duncan, a kétszeres bajnok edzőlegenda Rudy Tomjanovich, a négyszeres olimpiai bajnok Tamika Catchings illetve a tavaly elhunyt Kobe Bryant. Akik ott voltak a beiktatottak között mind elérzékenyültek kisebb-nagyobb mértékben amiatt, hogy ott vannak a 410 személy között, akik véglegesen beírták magukat a történelembe. A "2021-es osztály" tagjait a napokban nevezték meg és beiktatásukra szeptemberben kerül sor: a névsorban megtalálható Bill Russell, aki edzőként is kiválasztott lesz, Paul Pierce, Chris Bosh, Chris Webber és Ben Wallace és ott van Toni Kukoc minden idők egyik legnagyobb európai kosárlabdázója. 

 

toni_kukoc_split.jpg



Az univerzális, bármilyen poszton bevethető, 207 centiméter magas Toni Kukoc 1966-ban született Splitben. Gyermekkorában több sportban is kipróbálta magát, de végül a kosárlabdát választotta az asztalitenisz és a labdarúgás helyett. Alig múlt el 17 éves és már szülővárosa csapatában a KK Splitben (vagy akkori nevén Jugoplastica illetve későbbi elnevezésén Pop 84) játszott a jugoszláv első osztályban. A spliti csapat 1988-ban, tizenegy év várakozás után ismét bajnok lett Európa egyik legerősebb pontvadászatában és a következő három évben sem tudták letaszítani a trónról, sőt 1990-ben és 1991-ben a kupagyőzelem is Splitbe került. A horvátországi város csapata azonban nem elégedett meg azzal, hogy egész Jugoszlávia fölé kerekedjen, Európában is a legjobbak közé tartozott. 1989-ben a Münchenben a Maccabi Tel-Aviv legyőzésével megnyerte a BEK-et a müncheni finálé legjobbjának Dino Radját választották meg. Egy évvel később Zaragozában a spliti gárda a Barcelona ellen védte meg címét, a négyes döntő legértékesebb játékosa a fináléban 20 pontot szóró Kukoc lett. 1991-ben aztán a Split történelmi tettet végre hajtva Párizsban zsinórban harmadszor is felült a trónra ismét a Barcelonát két vállra fektetve, az MVP Zoran Savic remeklése ellenére ismét Kukoc lett.  

 

toni_kukoc_jugoszlavia.jpg

Toni, aki ekkor már többször lett megválasztva Európa legjobb játékosának (az Euroscar díját összesen ötször, a Mister Europa díjat pedig négyszer zsebelte be, mindamellett, hogy háromszor volt ő az év sportolója szülőhazájában) a válogatottban is meghatározó szerepet játszott. A jugoszláv utánpótlás-válogatott U16-os és U18-as Európa-bajnokságot és U19-es világbajnokságot is nyert és nem volt kérdés, hogy ő is bekerül a korszak talán legerősebb felnőtt keretébe. A Vlade Divac és Drazen Petrovic nevével is fémjelzett "plávik" a döntőig meneteltek a szöuli olimpián, ahol csak a Szovjetunió állította meg őket, ám hamarosan véghezvitték az őrségváltást. A jugoszláv csapat 1989-ben és 1991-ben Európa-bajnokságot, 1990-ben pedig világbajnokságot nyert a korszak legjobb játékosai által vezetve, utóbbi két tornán Kukoc lett a legértékesebb játékos. A csapat egységes volt annak ellenére is, hogy Petrovic és Divac  összevesztek a világbajnoki döntőt követően (A center kidobott egy horvát zászlót a közönség közé, mondván ez Jugoszlávia válogatottja és nem Szerbiáé vagy Szlovéniáé vagy Horvátországé) és előbbi nem volt hajlandó többet a jugoszláv színeket képviselni. 1991-ben azonban kitört a délszláv háború amely darabokra robbantotta minden idők egyik legjobb európai csapatát. 

 

toni_kukoc_horvatorszag.jpg

A horvát ikont 1990-ben draftolta le a Chicago Bulls, ám ő ekkor még nem került át az Egyesült Államok és a világ legjobb csapatába hanem '91-ben a Benetton Trevisohoz igazolt. Két szezont játszott Olaszországban, az elsőben bajnoki címet, a másodikban kupagyőzelmet ünnepelhetett. 1993-ban csapatával ismét bejutott a legrangosabb európai kupa (amit ekkor már Euroligának hívtak) végjátékába és bár a finálét a francia Limoges nyerte, a Final Four MVP-je ismét Kukoc lett. A független horvát válogatottal közben részt vett a barcelonai olimpián, amelyen az egyik legnagyobb sztárként képviselte szülőhazáját. A horvátokat csak az amerikai Dream Team tudta legyőzni a csoportkörben és a döntőben is. Előbbi mérkőzésen Scottie Pippen és Michael Jordan utaztak Kukocsra mondván be akarják bizonyítani, hogy a horvát játékos túl volt sztárolva és szinte teljesen elnyomták őt, a döntőben viszont csapata egyik legjobbja volt. Toni nem szerepelt az 1993-as Európa-bajnokságon mivel ekkor már a chicagói klubvezetés is úgy döntött, hogy ideje megnézni azt, hogy mit is tud az Egyesült Államokban. 

Michael Jordan első visszavonulása (vagy inkább baseballra váltása) után került a "bikákhoz" és éppen az a Scottie Pippen vette őt a szárnyai alá, aki a legnagyobb riválisaként tekintett rá korábban. Phil Jackson vezetőedző fontos szerepet szánt a horvát légiósnak, aki az első szezonjában még inkább a padról beszállva kezdte a mérkőzéseket majd a második idényében már 55 meccsen volt a kezdőcsapat tagja. 1996-ban ismét inkább csereembernek számított ám a visszatérő Jordannel és Dennis Rodmannel megerősített chicagóiak ebben az évben bajnokok lettek. Kukoc a Miami Heat ellen 34 pontos karriercsúcsot ért el és fontos pillére volt a 72-10-es alapszakaszt produkáló majd a Seattle elleni döntőt 4-2-re megnyerő "bikáknál". Az idény végén a legjobb hatodik ember díja is az övé lett a bajnoki cím mellé. A horvát válogatottban, amely elveszítette az autóbalesetben elhunyt Drazen Petrovicsot, Kukoc '96-ig játszott főszerepet: hazájával bronzérmes volt az 1994-es világbajnokságon és az egy évvel későbbi Európa-bajnokságon is. (Utóbbi tornát a jugoszlávok nyerték, Kukoc és társai pedig tüntetőleg levonultak a dobogóról.) Akárcsak az Euroligában, Toni Kukocsnak az NBA-ben is sikerült egymás után három bajnoki címet nyernie: a Chicago 1997-ben és 1998-ban is a Utah Jazz ellen nyerték meg a finálét a "bikák". A horvát játékos '98-ra harcolt ki magának véglegesen helyet a kezdőötösben,a  playoffban harminc perc és tizenhárom pont fölött (közte a Jazz ellen a döntő ötödik felvonásán dobott harminc egység) átlagolt és így főszereplővé lépett elő a triplázásban. 

toni_kukoc_chicago.jpg

A pihenőt tartó Phil Jacksonnal, a visszavonuló Michael Jordannel illetve az eligazoló Dennis Rodman-Scottie Pippen duóval ellentétben nem hagyta el Chicagót a triplázás után is, ám a Dávid Kornélt is a soraiban tudó Bulls már egy másik csapat volt. Kukoc egyértelműen a gárda legnagyobb sztárjává lépett elő, ám hiába nem teljesített rosszul ő sem tudta megakadályozni, hogy a csapat a következő két szezonban a korábbi eredményeihez méltatlanul szerepeljen. A horvát klasszist 2000-ben Philadelphiába cserélték, ahol második idényében már nem számoltak vele túl sokszor és így az 1999-2000-es idényt már Atlantában fejezte be. Georgiából egy teljes év után távozott és lett a Milwaukee játékosa. A Bucks vele a fedélzeten háromszor is a rájátszásba került, de valamennyi esetben kiesett az első körben. Az immáron végleg csereemberré váló Kukoc végül 2006-ban döntött úgy, hogy befejezi sikerekben gazdag pályafutását. Jelenleg is Jerry Reinsdorfnak, a Chicago Bulls tulajdonosának a tanácsadója. 

Toni Kukoc mindent elért a karrierje során, amiről egy (európai) kosárlabdázó álmodhat: olimpiai érmek, világbajnoki és Európa-bajnoki cím (utóbbi esetében címek), Euroliga-győzelmek, NBA bajnoki címek, Horvátországban valóságos nemzeti hős, Chicagóban a mai napig tisztelik és ennek a pompás karriernek a betetőzése a Hall of Fame-be kerülés. Vitathatatlan, hogy oda tartozik. 

süti beállítások módosítása