Minden idők egyik legjobb és legsikeresebb európai kosárlabdázóját másfél évtizeddel a visszavonulását követően beválasztották a sportág halhatatlanjai közé. 

Idén először közvetítették magyar nyelven a gálát, amely során egy adott évben beválasztják a kosárlabdasport legnagyobb alakjait a Naismith Memorial Basketball Hall of Fame-be vagyis a Hírességek Csarnokába. Idén olyan ikonok kerültek be a kiválasztottak közé mint Kevin Garnett, Tim Duncan, a kétszeres bajnok edzőlegenda Rudy Tomjanovich, a négyszeres olimpiai bajnok Tamika Catchings illetve a tavaly elhunyt Kobe Bryant. Akik ott voltak a beiktatottak között mind elérzékenyültek kisebb-nagyobb mértékben amiatt, hogy ott vannak a 410 személy között, akik véglegesen beírták magukat a történelembe. A "2021-es osztály" tagjait a napokban nevezték meg és beiktatásukra szeptemberben kerül sor: a névsorban megtalálható Bill Russell, aki edzőként is kiválasztott lesz, Paul Pierce, Chris Bosh, Chris Webber és Ben Wallace és ott van Toni Kukoc minden idők egyik legnagyobb európai kosárlabdázója. 

Az univerzális, bármilyen poszton bevethető, 207 centiméter magas Toni Kukoc 1966-ban született Splitben. Gyermekkorában több sportban is kipróbálta magát, de végül a kosárlabdát választotta az asztalitenisz és a labdarúgás helyett. Alig múlt el 17 éves és már szülővárosa csapatában a KK Splitben (vagy akkori nevén Jugoplastica illetve későbbi elnevezésén Pop 84) játszott a jugoszláv első osztályban. A spliti csapat 1988-ban, tizenegy év várakozás után ismét bajnok lett Európa egyik legerősebb pontvadászatában és a következő három évben sem tudták letaszítani a trónról, sőt 1990-ben és 1991-ben a kupagyőzelem is Splitbe került. A horvátországi város csapata azonban nem elégedett meg azzal, hogy egész Jugoszlávia fölé kerekedjen, Európában is a legjobbak közé tartozott. 1989-ben a Münchenben a Maccabi Tel-Aviv legyőzésével megnyerte a BEK-et a müncheni finálé legjobbjának Dino Radját választották meg. Egy évvel később Zaragozában a spliti gárda a Barcelona ellen védte meg címét, a négyes döntő legértékesebb játékosa a fináléban 20 pontot szóró Kukoc lett. 1991-ben aztán a Split történelmi tettet végre hajtva Párizsban zsinórban harmadszor is felült a trónra ismét a Barcelonát két vállra fektetve, az MVP Zoran Savic remeklése ellenére ismét Kukoc lett.  

Toni, aki ekkor már többször lett megválasztva Európa legjobb játékosának (az Euroscar díját összesen ötször, a Mister Europa díjat pedig négyszer zsebelte be, mindamellett, hogy háromszor volt ő az év sportolója szülőhazájában) a válogatottban is meghatározó szerepet játszott. A jugoszláv utánpótlás-válogatott U16-os és U18-as Európa-bajnokságot és U19-es világbajnokságot is nyert és nem volt kérdés, hogy ő is bekerül a korszak talán legerősebb felnőtt keretébe. A Vlade Divac és Drazen Petrovic nevével is fémjelzett "plávik" a döntőig meneteltek a szöuli olimpián, ahol csak a Szovjetunió állította meg őket, ám hamarosan véghezvitték az őrségváltást. A jugoszláv csapat 1989-ben és 1991-ben Európa-bajnokságot, 1990-ben pedig világbajnokságot nyert a korszak legjobb játékosai által vezetve, utóbbi két tornán Kukoc lett a legértékesebb játékos. A csapat egységes volt annak ellenére is, hogy Petrovic és Divac  összevesztek a világbajnoki döntőt követően (A center kidobott egy horvát zászlót a közönség közé, mondván ez Jugoszlávia válogatottja és nem Szerbiáé vagy Szlovéniáé vagy Horvátországé) és előbbi nem volt hajlandó többet a jugoszláv színeket képviselni. 1991-ben azonban kitört a délszláv háború amely darabokra robbantotta minden idők egyik legjobb európai csapatát. 

A horvát ikont 1990-ben draftolta le a Chicago Bulls, ám ő ekkor még nem került át az Egyesült Államok és a világ legjobb csapatába hanem '91-ben a Benetton Trevisohoz igazolt. Két szezont játszott Olaszországban, az elsőben bajnoki címet, a másodikban kupagyőzelmet ünnepelhetett. 1993-ban csapatával ismét bejutott a legrangosabb európai kupa (amit ekkor már Euroligának hívtak) végjátékába és bár a finálét a francia Limoges nyerte, a Final Four MVP-je ismét Kukoc lett. A független horvát válogatottal közben részt vett a barcelonai olimpián, amelyen az egyik legnagyobb sztárként képviselte szülőhazáját. A horvátokat csak az amerikai Dream Team tudta legyőzni a csoportkörben és a döntőben is. Előbbi mérkőzésen Scottie Pippen és Michael Jordan utaztak Kukocsra mondván be akarják bizonyítani, hogy a horvát játékos túl volt sztárolva és szinte teljesen elnyomták őt, a döntőben viszont csapata egyik legjobbja volt. Toni nem szerepelt az 1993-as Európa-bajnokságon mivel ekkor már a chicagói klubvezetés is úgy döntött, hogy ideje megnézni azt, hogy mit is tud az Egyesült Államokban. 

Michael Jordan első visszavonulása (vagy inkább baseballra váltása) után került a "bikákhoz" és éppen az a Scottie Pippen vette őt a szárnyai alá, aki a legnagyobb riválisaként tekintett rá korábban. Phil Jackson vezetőedző fontos szerepet szánt a horvát légiósnak, aki az első szezonjában még inkább a padról beszállva kezdte a mérkőzéseket majd a második idényében már 55 meccsen volt a kezdőcsapat tagja. 1996-ban ismét inkább csereembernek számított ám a visszatérő Jordannel és Dennis Rodmannel megerősített chicagóiak ebben az évben bajnokok lettek. Kukoc a Miami Heat ellen 34 pontos karriercsúcsot ért el és fontos pillére volt a 72-10-es alapszakaszt produkáló majd a Seattle elleni döntőt 4-2-re megnyerő "bikáknál". Az idény végén a legjobb hatodik ember díja is az övé lett a bajnoki cím mellé. A horvát válogatottban, amely elveszítette az autóbalesetben elhunyt Drazen Petrovicsot, Kukoc '96-ig játszott főszerepet: hazájával bronzérmes volt az 1994-es világbajnokságon és az egy évvel későbbi Európa-bajnokságon is. (Utóbbi tornát a jugoszlávok nyerték, Kukoc és társai pedig tüntetőleg levonultak a dobogóról.) Akárcsak az Euroligában, Toni Kukocsnak az NBA-ben is sikerült egymás után három bajnoki címet nyernie: a Chicago 1997-ben és 1998-ban is a Utah Jazz ellen nyerték meg a finálét a "bikák". A horvát játékos '98-ra harcolt ki magának véglegesen helyet a kezdőötösben,a  playoffban harminc perc és tizenhárom pont fölött (közte a Jazz ellen a döntő ötödik felvonásán dobott harminc egység) átlagolt és így főszereplővé lépett elő a triplázásban. 

A pihenőt tartó Phil Jacksonnal, a visszavonuló Michael Jordannel illetve az eligazoló Dennis Rodman-Scottie Pippen duóval ellentétben nem hagyta el Chicagót a triplázás után is, ám a Dávid Kornélt is a soraiban tudó Bulls már egy másik csapat volt. Kukoc egyértelműen a gárda legnagyobb sztárjává lépett elő, ám hiába nem teljesített rosszul ő sem tudta megakadályozni, hogy a csapat a következő két szezonban a korábbi eredményeihez méltatlanul szerepeljen. A horvát klasszist 2000-ben Philadelphiába cserélték, ahol második idényében már nem számoltak vele túl sokszor és így az 1999-2000-es idényt már Atlantában fejezte be. Georgiából egy teljes év után távozott és lett a Milwaukee játékosa. A Bucks vele a fedélzeten háromszor is a rájátszásba került, de valamennyi esetben kiesett az első körben. Az immáron végleg csereemberré váló Kukoc végül 2006-ban döntött úgy, hogy befejezi sikerekben gazdag pályafutását. Jelenleg is Jerry Reinsdorfnak, a Chicago Bulls tulajdonosának a tanácsadója. 

Toni Kukoc mindent elért a karrierje során, amiről egy (európai) kosárlabdázó álmodhat: olimpiai érmek, világbajnoki és Európa-bajnoki cím (utóbbi esetében címek), Euroliga-győzelmek, NBA bajnoki címek, Horvátországban valóságos nemzeti hős, Chicagóban a mai napig tisztelik és ennek a pompás karriernek a betetőzése a Hall of Fame-be kerülés. Vitathatatlan, hogy oda tartozik.