elenleg óriási kérdés, hogy lesz-e olyan súlyemelő a tokiói olimpián, aki Magyarországot képviseli. Cikkünkben az egykori magyar sikersportág elmúlt húsz évét tekintjük át. 

Ha a sporttörténelmet nézzük akkor a súlyemelés egy időben Magyarország egyik sikersportága volt: hazánk két olimpiai bajnok súlyemelővel büszkélkedhet Földi Imre és Baczakó Péter személyében és összesen húsz érmet szerzett a sportágban. Jól jellemzi azt, hogy a súlyemelés mennyire korszakos sportág is volt, hogy 1960 és 2004 között mindössze egyetlen olyan olimpia volt (1992), ahol nem végzett magyar emelő a legjobb három között. Európa-bajnokságon összesen 155 magyar érem született (közte 30 arany), míg világbajnokságokon tizenegyszer játszották el a magyar himnuszt és 91 alkalommal akasztottak érmet magyar emelő nyakába. Mindkét verseny esetében hazánk ott van a legjobb 10-ben a szerzett érmeket tekintve. Ma ott tartunk, hogy arra is kevés az esély, hogy látunk magyar súlyemelőt Tokióban (Párizsban pedig pláne) és a vasárnap befejeződő Európa-bajnokságon néhány szép helyezést leszámítva nem volt minek örülni a sportág hazai rajongóinak és a hazai súlyemelés jövője sötétségbe burkolózott. 

2001-ben volt utoljára világbajnoka és összetett Európa-bajnoka a magyar súlyemelésnek, amikor a női 75 kilósok között Likerecz Gyöngyi fantasztikus versenyzéssel lökésben, szakításban és összetettben (275 kg-os összteljesítmény) is a világ legjobbja lett. A mindössze tizennyolc éves sportolónő ekkor már olimpiai pontszerzőnek (Sydneyben ötödik volt) mondhatta magát és az év végén az év női sportolójának is megválasztották. Ekkor úgy tűnt, hogy övé a jövő ám egy évvel és egy világcsúccsal később megsérült és csak az athéni olimpián térhetett vissza. Ez volt az utolsó igazán nagy éve a magyar súlyemelés történetében: az Eb-n Likerecz mögött Dankó Ilona végzett a második helyen míg Varga Viktória a +75 kilósok versenyét zárta másodikként összetettben, A férfiaknál Feri Attila (77 kg) és Kovács Zoltán (105 kg) harmadik lett. A világbajnokságon a triplázó Likerecz mellett Krutzler Eszter is három érmet szerzett 69 kg-ban miután lökésben és szakításban harmadik, összetettben a második lett, de Varga Viktória is második volt lökésben. 

Egy évvel később négy magyar súlyemelőnő állhatott dobogóra a kontinensviadalon összetettben: Varga Viktória nagyszerű versenyzéssel 75 kg-ban a második legjobb volt akárcsak Raki Henrietta az 58 kilósoknál, míg a dobogó legalsó fokát Ajkay Anikó (53 kg) és Dankó Ilona (75 kg) foglalhatta el. Dankó a varsói világbajnokságon bronzérmes lett szakításban, így ez az esemény sem múlt el magyar dobogós nélkül. A 2003-as Eb-n összetettben nem sikerült magyar emelőnek a legjobb háromban végezni, a vancouveri világbajnokság viszont Krutzler Eszter remeklését hozta: a szombathelyi sportolónő a 69 kilósoknál szakításban bronzérmes volt, lökésben és összetettben pedig az ezüstérmet szerezte meg 262,5 kilós összteljesítménnyel. A mai napig ezek az utolsó magyar világbajnoki érmek. 

Így érkezett el 2004 az athéni olimpia éve. Dankó Ilonáról kiderült, hogy pozitív doppingmintát produkált az előzőévi világbajnokság után (Vancouverben negyedik volt) és így eltiltották. Aki akkor azt hitte, hogy ez lesz az év legnagyobb magyar súlyemelő-doppingbotránya augusztusban beláthatta, hogy tévedett. Athénban ugyanis Kecskés Zoltánt már az olimpia alatt kizárták pozitív mintákkal, 105 kilóban pedig Kovács Zoltán bár lesérült az első gyakorlatánál szintén fennakadt a doppingvizsgálaton.  A legfájdalmasabb azonban Gyurkovics Ferenc esete volt. Az akkor huszonhárom éves sportoló óriási magyar csúccsal lett ezüstérmes a 105 kilósok közt, ám néhány nappal később kiderült, hogy az ő mintája is pozitív lett. Hiába védekezett azzal, hogy manipulálták a mintáját erre nem tudott bizonyítékot találni és így elvették az ezüstérmét. Gyurkovics ugyan visszatért az eltiltása leteltét követően és bár a mai napig aktív, olimpián soha többet nem vehetett részt. Tizenhat évvel korábban Szöulban Szanyi Andor az ezüstérmét, Csengeri Kálmán a negyedik helyét veszítette el doppingolás miatt, akkor azonban még talpra tudott állni a magyar súlyemelés néhány év alatt. Az athéni doppingügyek után viszont megindult a sportág hazai permanens leépülése, ráadásul a súlyemelőket  (illetve a dobóatlétákat Fazekas Róbert és Annus Adrián ügyét követően) többen is elkezdték a doppinggal azonosítani a hazai közbeszédben. A doppingbotrányok ráadásul a többiek nagyon is szép eredményeit beárnyékolták. Krutzler Eszter szerepelt a legjobban a 69 kilogrammban holtversenyben a második legmagasabb súlyt emelte összesítésben és könnyebb testsúlyának köszönhetően ezüstérmes lett. A dopping mellett a magyar szövetségben is akadtak problémák: Likerecz Gyöngyi visszatért ám az édesapja, aki az edzője volt nem lehetett ott mellette a versenyen, mivel nem akkreditálták. A világbajnoknő így is jól versenyzett, ám nagy célját, hogy olimpiai érmes legyen nem tudta megvalósítani a 75 kilósok mezőnyében. Varga Viktória a +75 kilósok mezőnyében szintén a negyedik helyen végzett, míg a férfiaknál Feri Attila 77 kg-ban, Tancsics László (aki ebben az évben Európa-bajnoki bronzérmes volt) pedig 56 kg-ban végzett hetedikként. 

A pontszerzők az olimpiát követően visszavonultak és azóta nincs is a magyar súlyemelő-sportnak igazi világklasszisa. Likerecz Gyöngyi tudta, hogy az athéni lesz az utolsó versenye, Varga Viktória a szívproblémái miatt kihagyott két évet ám visszatérése után már nem tudta hozni korábbi eredményeit, Krutzler Eszter pedig családot alapított és több évet kihagyott. Visszavonulásuk meg is hagyta a nyomát a magyar eredményeken: 2005 és 2010 között egyedül Tancsics László szerzett érmet összetettben Európa-bajnokságon (2006). Pekingbe csak egyetlen magyar súlyemelő kvalifikálhatta magát Baranyai János személyében. A fiatal oroszlányi sportolóra a harmadik gyakorlatnál ráesett a súly és sérülés miatt hosszú kihagyásra kényszerült. Végül 2011-ben született újra magyar érem, amikor is a visszatérő Krutzler Eszter az Európa-bajnokságon 69 kilogrammban mindhárom bronzérmet besöpörte. Ugyanebben az évben az ólomsúlyú Nagy Péter is letette a névjegyét mivel aranyérmes lett az Universiadén. 

2012-ben Nagy Péternek az Európa-bajnoki érem is összejött: a törökországi Antalyában szakításban harmadik lett a +105 kilósok között és összetett eredményének köszönhetően kvalifikált az olimpiára is ahol tizenegyedik lett. Nagy Nikoletta viszont hiába szerzett három bronzérmet is a hölgyek 63 kilós versenyében nem tudott bekerülni az olimpián szereplő tíz versenyző közé, akárcsak a véglegesen visszavonuló Krutzler aki kiesett az Eb-n. A 2013-as Eb-n Magát Krisztina a női +75 kilós mezőnyben szerzett három bronzérmet miután a győztesről kiderült, hogy doppingolt. Egy évvel később ő is pozitív mintát adott le, ami után az Eb-érmeit megtarthatta ám eltiltották. A dopping miatt amúgy is rengeteg alkalommal változott a dobogó és ezt a 2015-ös Európa-bajnokság is alátámasztja: Nagy Péter (aki 2013-ban világbajnoki hatodik helyezést ért el összetettben, szakításban negyedik lett) eredetileg hatodikként végzett összetettben ám két utólagos kizárás miatt a negyedik pozícióba lépett elő, ráadásul lökésben és szakításban egyaránt bronzérmesként könyveli el a nemzetközi szövetség honlapja. Nagy ott volt Rióban is az olimpián ahol ezúttal sikerült bekerülnie a legjobb 10-be a legnagyobbak között.

Egy évvel az ötkarikás játékok után járt le Magát Krisztina eltiltása aki visszatérésként (immáron +90 kilóban) a spliti Európa-bajnokságon lökésben, szakításban és összetettben is bronzérmes lett. Év végén ő és Nagy Péter egyaránt a legjobb 10-ben végeztek a világbajnokságon. 2018-ban aztán újabb remek Eb-szereplés következett mindkettejüktől: Magát szakításban Európa-bajnokságot nyert megszakítva egy tizenhét éves sorozatot, lökésben és összetettben pedig egyaránt ezüstérmes lett. Nagy szakításban végzett harmadikként, a lökésben elért negyedik helyének köszönhetően pedig az összetett versenyben is felállhatott a dobogó harmadik fokára. Jelenleg ezek az utolsó magyar érmek kontinensviadalról. A vb-n Nagy szerepelt jobban, aki ismét tizedik helyezést ért el, Magát tizenkettedik lett miután visszafogyott a 87 kilós kategóriába. Úgy tűnt van két olyan súlyemelő akik képesek arra, hogy Európában a dobogóért küzdjenek, a világversenyeken pedig a legjobb 10-be kerüljenek amikor aztán jött az újabb döbbenet: a 2019-es thaiföldi világbajnokság előtt Magát  Krisztináról újfent kiderült, hogy doppingolt és az Európa-bajnokot tavaly nyolcéves eltiltással sújtották. A bajokat tovább tetézte, hogy a magyar sportdiplomácia lényegében megsemmisült súlyemelésben: Aján Tamás, aki évtizedekig volt a nemzetközi szövetség főtitkára, majd elnöke korrupciós botrányba keveredett amelynek végén le kellett mondania. 

2021-re odajutottunk, hogy az immáron harmincötödik évében járó Nagy Péter lett az egyetlen európai szinten is jegyzett súlyemelő és egyedül neki mutatkozott reális esélye arra, hogy az olimpiára kijusson. A kétszeres olimpikon úgy számolt, hogy 410 kiló elég lesz ahhoz, hogy kijusson Tokióba. A magyar óriás végül azonban 404 kilót teljesített összesen és így egyelőre meglehetősen kérdéses a további szereplése. Mitykó Veronika szintén jól szerepelt ő női 71 kilóban összesítésben kilencedikként zárt, míg a szakításban magyar rekordot felállítva negyedik lett. A többi hét versenyző azonban vagy a mezőny végén zárt, vagy kiesett. Ha Nagy kvótája nem lesz meg akkor 1956 után rendeznek ismét olimpiát magyar súlyemelő nélkül. 2024-ben aztán már még nehezebb lesz kijutni mivel akkor már nem hét-hét hanem öt-öt súlycsoportban rendezik meg az olimpiai küzdelmeket. Nagy akkorra már 38 éves lesz és jelen állás szerint a mai generációból Mitykó (aki akkor lesz 24 esztendős) lesz az egyetlen, aki ott lehet egyáltalán Európában a legjobb 10-ben. 

Feltéve ha akkor még lesz súlyemelés ugyanis ez a tradicionális sportág nemcsak Magyarországon rúgja az utolsókat, hanem sajnos világszerte. Némi túlzással hetente derül ki, hogy valakinek az újratesztelt doppingmintája tiltott anyagokat tartalmazott és módosítanak négy-öt-tíz évvel ezelőtti versenyek végeredményén. Az Aján Tamás nevével összefüggésbe hozott korrupciós botrány csak tovább rontott ennek a tradicionális sportágnak a hírnevén. Ahogyan azt több cikk is megfogalmazta: vagy a megtisztulás vagy a süllyesztő vár a súlyemelésre és sajnálatos módon jelenleg az utóbbit tartják realistábbnak. Ráadásul az olimpián is egyre inkább háttérbe szorulnak a klasszikus sportágak (elég csak a vívószámok csökkenéséről, az öttusa drasztikus átalakításairól, illetve a birkózás olimpiai eltörlésének lehetőségéről beszélni) és így nem elképzelhetetlen, hogy Tokióban vagy Párizsban látunk egyáltalán súlyemelő-versenyt az olimpián. Ne így legyen.