2017-ben a magyar válogatott elszenvedte története legszégyenteljesebb vereségét Andorrában. Most, hogy a hónap végén ismét a miniállam lesz a nemzeti csapat ellenfele, érdemes megvizsgálni, hogy mi lett a történelmi kudarcot átélő játékosokkal.
Akár tetszik, akár nem, a futball nemzeti ügy volt mindig is Magyarországon és nem a miniszterelnök tette azzá. Hiába próbálnak belőle politikai kérdést csinálni, a nemzeti válogatott szereplése képes arra, hogy ugyanarra a véleményre tereljen a világról különbözően gondolkodó embereket. Így volt ez 2016-ban az Európa-bajnokság során is, így lesz ez az idei kontinensviadalon is, valamint így volt egy évvel a franciaországi Eb után is, amikor az "éjjel véget ért". Lehet sorolni a magyar futballkatasztrófákat Berntől, Marseille-en át Amszterdamon keresztül haladva Máltáig, ám nem lehet kérdés, hogy 2017. június 9-e volt a magyar futball legsötétebb napja. A válogatott, amelyet egy évvel korábban az egész ország ünnepelt, még nyeretlen volt ebben a naptári évben, ám mindenki úgy vélte, hogy, bár a világbajnokságra való kijutás lehetőség elúszott, nem lehet kérdés, hogy a pofozógépnek tartott Andorra ellen megtörik a sorozat.
Több kulcsjátékos is pihenőt kapott Bernd Storck szövetségi kapitánytól, ám a hiányzók és az oroszok elleni barátságos mérkőzésen mutatott kiábrándító vereség ellenére is "országos kettesnek" minősült Gulácsiék Andorra la Vellában tartott mérkőzése. Kilencven perc alatt aztán megismerhettük az igazi mélységet, és azt, hogy nem mindegy, hogy milyen kezdővel áll ki egy magyar csapat postásokból, rendőrökből, villanyszerelőkből, szomszédokból, gázasokból és díjbeszedőkből álló együttessel szemben sem. Cikkünk a mérkőzés szereplőivel foglalkozik.
Gulácsi Péter: Király Gábor visszavonulását követően egyértelműen ő lett a magyar válogatott első számú kapusa, és ez az andorrai blamázst követően sem változott. Bár több hibát is vétett a kapuban az elmúlt években, ennek ellenére a nemzeti csapat egyik legstabilabb emberének számít. Akkor és most is az RB Leipzigban védett és mára a Bundesliga, sőt Európa egyik legjobb hálóőrévé nőtte ki magát. A franciaországi Eb-n még kerettag volt Király mögött, de a következő kontinensviadalon szinte biztosan az ő nevével kezdődik majd a magyar csapat összeállítása.
Bese Barnabás: Bertnd Storck egyik felfedezettjének számított a még mindig csak huszonhetedik évében járó hátvéd. Bese nem sokkal az Eb előtt debütált a nemzeti csapatban és a nagy tornán is pályára lépett A franciaországi tornát követően a Le Havre-ba igazolt, amelyben négy szezont húzott le a francia másodosztályban. Nyár óta a belga Leuvenben futballozik az élvonalban. A válogatottban az elmúlt évek szövetségi kapitányai egytől-egyig csatasorba állították, igaz nem számít stabil alapembernek. 2020-ban három mérkőzésen ölthette magára a válogatott mezét.
Vinícius Paulo: 2017-ben honosították a Videoton brazil hátvédjét, aki Portugália ellen debütált a válogatottban.Székesfehérvárott korszakos játékosnak számított, klubjával két bajnoki címet és két Európa-liga-csoportkörbe jutást ünnepelhetett. Utolsó magyarországi éveiben sérülései miatt keveset játszott, összesen hétszer volt válogatott, utoljára Finnország ellen (2018). Az előző idényben az uruguayi Club Nacionalban futballozott, január óta viszont már a ciprusi APOEL játékosa.
Lang Ádám: azok közé a játékosok közé tartozik, akik Eb-tapasztalattal utaztak ki Andorrába (mind a négy magyar meccset végigjátszotta Franciaországban). A kudarc idején a Dijon játékosa volt, ahonnét 2018-ban kölcsönadták a második ligás Nancyba. Azóta megfordult Kolozsvárott, jelenleg pedig a ciprusi Omóniát erősíti. A válogatottban Georges Leekens nem számolt vele, Marco Rossinál viszont fontos játékosnak minősül. A Nemzetek Ligája-menetelés során egy mérkőzést leszámítva mindig szerepet kapott.
Tóth Bence: kisebb félreértés volt az akkor még a Puskás Akadémiában szereplő fiatal hátvéd meghívása körül, ugyanis sokan azt hitték, hogy Storck az a rutinosabbnak számító (akkor) mezőkövesdi Tóth Bencét akarta meghívni. Tóth végigjátszotta a 90 percet, ám a felnőtt válogatottban azóta sem kapott újra szerepet. A Videotonban csak epizodista volt, a másodosztályú Vasasban viszont számítanak rá.
Stieber Zoltán: Mikor az andorraiak a 26. percben megszerezték a meccs egyetlen gólját, a rutinos középpályás már nem volt a pályán, ugyanis öt perccel korábban megsérült. Ekkor még a Kaiserslautern játékosa volt, ám nem sokkal később Washingtonba igazolt. Az MLS-ben összesen 44 mérkőzésen kapott lehetőséget, többször Wayne Ronney csapattársaként. Két és fél év után hazatért Zalaegerszegre, a mostani idényben viszont már az Újpest játékosa. Utoljára 2018-ban Finnország ellen szerepelt a válogatottban és mivel októberben már 33 éves lesz, kérdéses, hogy látjuk-e őt még címeres mezben.
Nagy Ádám: szintén Storck felfedezettje volt a Ferencvárosban berobbanó középpályás. Nagy ekkor már a Bologna játékosa volt, amelyet 2019-ig szolgált, majd az angol másodosztályban szereplő Bristol Cityhez igazolt. A válogatottban meghatározó embernek számított az utóbbi években is (tavaly mind a 8 meccsen ott volt a csapatban), ha nem jön közbe semmi, akkor kétszeres Eb-résztvevőként és ötvenszeres válogatottként zárja az évet.
Dzsudzsák Balázs: aki látta, nem felejti, ahogyan a válogatott csapatkapitánya könnyezve kér bocsánatot a szurkolóktól az andorrai eredmény miatt. A klubváltásait lehet jogosan bírálni, hiszen ekkor az al-Vahda játékosa volt, ahonnét az al-Ittihadba, majd az el-Ajnba igazolt, a válogatottért viszont minden esetben megtette, ami tőle telt. A klubvilágbajnokság korábbi döntősétől a koronavírus-járvány miatt távozott és visszatért a jelenleg az NB II-ben futballozó Debrecenbe. A döntése egyúttal azzal is járt, hogy lényegében lemondta a válogatottságot, mivel Marco Rossi nem hív be játékost a másodosztályból az Eb-keretbe, Dzsudzsák pedig nem akar kegyelemből még egyszer válogatott lenni. A válogatottban 108 mérkőzésen lépett pályára, így Király Gáborral holtversenyben rekordernek számít. Utoljára 2019-ben Wales ellen Cardiffban láttuk nemzeti színekben játszani.
Kleinheisler László: Bernd Storck talán legnagyobb felfedezettje, aki kvázi klubcsapat nélkül került be a magyar válogatottba és lőtte közelebb Oslóban a nemzeti tizenegyet az Európa-bajnoksághoz. Ezt követően megjárta Németországot (Werder Bremen, Darmstadt) és Ferencvárost is. 2017-ben a kazah bajnok Asztanába igazolt, ahol az Európa-ligában is szerepelhetett. Immáron két éve az NK Osijek játékosa. A válogatottban a korábbi formáját csak elvétve tudta megközelíteni, eddigi utolsó fellépésén 2019-ben Horvátország ellen kiállították.
Gyurcsó Ádám: Kleinheislerhez hasonlóan emlékezetes módon debütált a válogatottban, mikor is győztes gólt szerezett Csehország ellen, az Európa-bajnokságról azonban lemaradt. Amióta átélte az andorrai vereséget, futballozott a lengyel Pogoń Szczecinben, a Hajduk Splitben és a Puskás Akadémiában is, majd februárban ő is Eszékre igazolt. Az andorrai blamázst követően három évig nem volt válogatott, ám mivel a szerbek és a törökök ellen tavaly visszatért a nemzeti csapatba és így nem elképzelhetetlen, hogy megadatik neki is az Eb-szereplés.
Eppel Márton: a 2016/17-es idény gólkirálya a válogatottban az oroszok elleni mérkőzésen, öngóllal debütált. A Budapest Honvédból a Kajrat Almatiba igazolt, ahol kazah kupát nyert és egy El-selejtezőn (pont andorrai ellenféllel szemben) mesternégyesig jutott. A tavalyi év során rövid ideig megfordult a belga Cercle Brugge együttesében, ahonnét azonban nyolc bajnoki után távozott. Október óta ismét a Honvéd játékosa, csapatával viszont ezúttal nem a bajnoki címért, hanem a bennmaradásért küzd. A válogatottban utoljára 2018. októberében, Észtország ellen lépett pályára.
Nagy Dominik: a fiatal középpályás élete második válogatott meccsét játszotta Andorrán, ahol a sérült Stiebert váltotta. A válogatottban nem tudott meghatározó kezdő lenni, 2019-ig összesen tíz alkalommal ölthette magára a címeres mezt. A Ferencvárosból a Legia Varsóba igazolt, ahol bár három bajnokcsapatnak is tagja volt, de kölcsönadták előbb a Fradinak, majd a Panathinaikosznak. Január óta ő is a Budapest Honvédot erősíti.
Balogh Norbert: bár még csak huszonöt éves múlt, egyelőre úgy tűnik, hogy a Debrecenben feltűnő csatár a magyar futball egyik be nem váltott ígérete lesz. Három évig volt a Palermo keretének tagja, ahol nem tudott élni a lehetőséggel, majd kölcsönjátékosként a ciprusi APOEL-el nyert bajnoki címet. Az angol másodosztályú Hull Cityben mindössze három meccs adatott meg neki, ezért ősszel ő is a Budapest Honvédhoz tért haza. A válogatottban az andorrai meccs volt a második, egyben ezidáig utolsó pályára lépése, igaz Marco Rossi 2019-ben behívta a keretbe a szlovákok és a horvátok elleni meccsekre.
Sallai Roland: A Palermo játékosaként érkezett meg az Andorra elleni mérkőzésére, ám az olasz csapatban nem tartottak igényt a játékára a 2016/17-es idényt követően. Egy mérkőzésre visszatért a Puskás Akadémiához, ahonnét az APOEL szerződtette. A ciprusi futball zászlóshajójának színeiben bajnoki címet nyert, valamint szerepelhetett a Bajnokok Ligájában is. 2018-ban a Freiburghoz igazol, ahol amennyiben elkerülik a sérülések, fontos játékosnak számít. Az idén remek formában futballozó szélső élvezi Marco Rossi bizalmát is, Izland ellen már a 20. alkalommal szerepelt a válogatottban.
Azok közül a játékosok közül, akiket Bernd Storck behívott, de nem kaptak szerepet Gróf Dávid és Kocsis Gergő eddig nem ölthették magukra a válogatott mezét, Megyeri Balázs és Kleisz Márk pedig korábban szerepeltek a nemzeti csapatban, mindketten egy-egy alkalommal, Márkvárt Dávid 2017-ben összesen három alkalommal kapott szerepet Storcktól, azóta nem volt a pályára lépők közt. Kalmár Zsolt még Pintér Attilánál debütált, de Storck az Eb-keretbe nem hívta be. A DAC jelenlegi csapatkapitánya azóta nemcsak, hogy visszakerült a válogatott közelébe, de tavaly mind a nyolc mérkőzésen pályára léphetett és két, fontos gólt is szerzett. Szoboszlai Dominik szintén ott volt a keretben, mint az U17-es Európa-bajnokság kimagasló magyar játékosa, ám Storck nem szerepeltette az akkor még élvonalbeli meccsen sem szereplő tehetséget. Szoboszlai azóta nemcsak, hogy 12 alkalommal volt válogatott, de az ő Izland elleni gólja jelentette a kijutást az idei Eb-re. A télen a Salzburgból a Leipzighez igazoló, azóta klasszissá érő középpályás jelenleg sérüléssel bajlódik és így Marco Rossi nyilatkozatai alapján biztosan lemarad a következő három (köztük az Andorra elleni) vb-selejtezőről, azonban minden magyar futballdrukker abban reménykedik, hogy az Európa-bajnokságon már ott lesz.
Bernd Storck: bár még további négy mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot, de a német szakember sorsa lényegében az andorrai lefújás pillanatában megpecsételődött. A komplett magyar futballtársadalom őt tette felelőssé a kudarcért, elfelejtve, hogy egy évvel korábban még a pajzsukra emelték a sikeres Eb-szereplés miatt. A német szakember ezután Belgiumban dolgozott ahol Mouscron és a Cercle Brugge együtteseit irányította. Tavaly június óta a Dunaszerdahely vezetőedzői teendőit látja el.
Ami nekünk a legnagyobb szégyenünk, az Andorrának futballtörténelmi diadal volt, ugyanis a miniállam válogatottja ilyen magasan jegyzett nemzeti csapatot, mint a miénk sem azelőtt, sem azóta nem vert meg. Arról persze nem lehet beszélni, hogy az andorraiak ettől az eredménytől megtáltosodtak volna: a győzelmük mellett mindössze egy pontszerzést jegyezhettek a csoportban, míg a Nemzetek Ligájában eddig hatszor játszottak döntetlent és hatszor kaptak ki. A 2019-es Eb-selejtezők során legyőzték Moldovát és döntetlent játszottak Albániával, eddig ez az egyetlen selejtezősorozat, ahol elkerülték a csoportjuk utolsó helyét. San Marinoval szemben most esélyük lehet ennek megismétlésére.
A magyar válogatott: Storck megmaradt négy mérkőzése során a papírformának megfelelő módon legyőzte Lettországot és a Feröer-szigeteket, (3-1, 1-0), valamint kikapott Portugáliától (0-1) és Svájctól (2-5). A 2017-es évet Szélesi Zoltán zárta a kispadon, akinek a debütálása során Luxemburgban újabb kínos vereség következett, ám a Costa Rica elleni sikerrel legalább sikerült szépen zárni az évet. Az MLSZ döbbenetes módon a negyszázad alatt semmilyen trófeát nem nyerő, a belga válogatott élén megbukó Georges Leekens kinevezése mellett döntött az év végén. A Leekens-éra során arcpirító vereséget szenvedtek a mieink Kazahsztántól és végül négy nyeretlenül megvívott barátságos meccs után megköszönték a belga tréner munkáját. 2018. nyara óta Marco Rossi irányítja nemzeti csapatunkat, akivel ugyan az első Nemzetek Ligája-szereplés során nem sikerült maradandót alkotni és az egyenesági Eb-kijutásról is lemaradtunk, de a tavalyi év csodásan alakult. A válogatott előbb Bulgáriát és Izlandot felülmúlva kivívta az Európa-bajnoki részvételt, majd feljutott a Nemzetek Ligája A-divíziójába, ahol a kontinens legjobb csapatai ellen teheti próbára a tudását.
Válogatottunkra három világbajnoki selejtezőmérkőzés vár márciusban a Lengyelország, San Marino és Andorra ellen, célkitűzésként sokan a pótselejtező elérését szabták meg. A március 31-i andorrai mérkőzésen kötelező lesz a győzelem, amely ha nem is mossa le a 2017-es gyalázatot a magyar futballról, de némileg feledtetheti azt a június esti futballkatasztrófát.
Kép forrása: MLSZ.hu
